2016. február 28., vasárnap

Keltazöld • Kritika

Sziasztok!
Hát sok idő után újra visszatértem. Rengeteg mulasztásom van, de igyekszem behozni, és mindenkinek hamar elkészíteni a kritikát, akik még a listámon állnak.
Az idő alatt, amíg nem posztoltam, zajlott az élet. Felvettünk egy új tagot a csapatba, és ahogy láttam lett egy új feliratkozónk is, akit nagyon nagy szeretettel üdvözlök itt mindannyiunk nevében, kaptunk egy díjat, és lassacskán talán érik a design-változás? Na majd meglátjuk.
De térjünk vissza a kritikákra, pontosabban erre az egyre.
Drága Svea, nagyon türelmes voltál, vagy el is felejtetted már, hogy fent vagy a listámon - valószínűleg az utóbbi -, mindenesetre köszönöm neked (és mindenki másnak is), hogy nem nyaggattál a lassúságom miatt!
Öröm volt olvasni a történetedet, bár a hosszúságával meggyűlt a bajom a kevés szabadidőm miatt. Gyakran nevettem együtt a szereplőkkel, és osztoztam a bánatukban, és ilyet már rég csináltam bloggal. Talán még az első elolvasott bloggal éreztem így. (Ami egyébként egy One Direction-fanfic volt, megjegyzem, borzalmas, de az akkori 11 éves fejemnek maga a tökély.)
Egyébként ez egy igen érdekes kritika lett, többféle szempontból is. Soha ennyit még nem áradoztam egy címről, és nem intéztem még el az Alapsztori és kivitelezése részt ennyivel. Most mindezt megtettem. És ha van kedved egy kicsit kifejteni nekem, hogyan akadtál rá erre a címre, szívesen meghallgatnám!

http://www.esvea.blogspot.hu/
Az oldal elérhető a képre kattintva


Cím:
Gőzöm sincs, mit akarnál ezzel kifejezni. Mármint, még amikor elindult az oldal, beleolvastam és tisztán emlékszem, hogy figyeltem minden apró jelre, ami rávezetett volna, mégis miért ez lett a történet címe. És nem találtam. Azóta, az eddigi részekbe még bele sem kukkantva, nem tudom, van-e itt valami értelem a dolog mögött. Mindenesetre, szerintem igazán egyedi, és merész ötlet volt egy ilyen címet választani.
A keltazöld igazán egzotikusan hangzik, ennélfogva könnyen megjegyezhető. Ráadásul olyan egyedi, hogy amikor beírtam a keresőbe, hogy keltazöld, hogy egy kicsit utánanézzek mégis milyen ez a szín és mi a története, akkor csak egy linket adott ki, ami magáról a színről szólt, a többi mind a te blogod volt.
Egyszerűen minden megvan benne, ami egy jó címhez kell (mínusz az értelem, bár ebben az állításban még nem vagyok biztos). Ha pontoznék -, de nem fogok -, maximális és plusz egy pontot kapnál. Na jó, legyen plusz kettő!

Fülszöveg:
Alapjáraton véve oda vagyok a romantikusokért, úgyhogy cím és fülszöveg alapján simán nekiugranék a sztorinak. Pörgős nagyváros, kalandok, élettel teli barátnő, bulik, meg dögös pasik. Hmm, átgondolom az ajánlatot.
Viccet félretéve, valahogy úgy érzem, valami hiányzik belőle, de ki tudja, lehet hogy csak a túl sok cukorka, meg a téli időszámítás beszél belőlem. Tudod, nem akarom kettőnket összehasonlítani, de én utálok fülszöveget írni, és mindig azt érzem, hogy hiányzik belőle a szenvedély, meg valami titkos kis hozzávaló, amit csak azok ismernek, akik szeretik pár mondatban összefoglalni a több ezer szavas litániájukat. Én ezt utálom, mert egyszerűen nem tudom átadni azt az életérzést és hangulatot, amit én a történetem során folyamatosan építgetek. Ezt érzem nálad is, bár nem biztos, hogy nem amiatt van, amit én itt most leírtam.

Alapsztori és kivitelezés:
Az alaptörténet középpontjában Skyler áll. Egy átlagos egyetemista, aki bulizik, és sokat szórakozik a barátnőjével, miközben fogyókúrázik és természetesen tanul.
A történet alapja végtelenül egyszerű, mégis bonyolult. A szerelem.
Skylert üldözi a múltjából egy fiú, aki ámította őt, és teljesen elnyomta, a főszereplőnk azonban mégis vágyik a szeretetre, hogy kicsit enyhíthesse magányát. Találni valakit, aki szeret minket, és akivel egy kicsit boldogok lehetünk, majd elválhatunk szépen, csendben, ahogy illik, nem egyszerű. És ezt Skyler is tudja.
Miközben közel kerül Robinhoz, a testvér is képbe kerül.
A kidolgozás egyszerűen tökéletes.
Ehhez nincs igazán mit fűzni. A stílusod nagyon élvezhető, olvastatja magát, a témaváltás gördülékeny, a leírások kellően hosszúak, és tartalmasak, és azok a metaforák! Az érzelmeket csodálatosan jeleníted meg és érzékelteted, az események jól követik egymást, bár néha van egy-két felesleges momentum, ami teljesen lényegtelen és kihagyható, de tudod mit? Bár néha tényleg unalmas volt olvasni, hogy Skyler épp mennyire boldog, tetszik, és belefért. Helyesírási hibákat egyáltalán nem találtam, ha találtam is, azt biztos elfelejtettem, mert nem voltak feltűnők. Külön dicséret a Drazsé kivitelezéséért, imádtam, ahogy belevontad. És idő közben még arra is rájöttem, miért ez lett a címe a történetnek!

Karakterek:
Skyler karaktere elég közömbös számomra, annak ellenére, hogy ő a főszereplő, ami igazából elég sok gondolkodásra ad okot. Még egyszer sem fordult elő velem, hogy egy kiforrott, jól felépített karakter egyszerűen semmi érzelmet ne váltson ki belőlem. Vagy szeretem, vagy ki nem állhatom, köztes állapot nincs. Most mégis egyszerűen semmit nem éreztem. Mint már említettem, többször is együtt nevettem, és szomorkodtam a szereplőkkel, és te is tökéletesen megalkottad Skylert, mégsem tudom eldönteni, hogy szimpatizáljak-e vele. Végül arra jutottam, egyáltalán nem baj, hogy nem imádom, és nem is utálom őt, attól a történet még élvezhető marad.
Path, hasonlóan a főszereplőnkhöz, elgondolkodtatott. Nem azért, mert ő is közömbös, hanem mert egyszerűen nem kedveltem. Annak ellenére, hogy többször is bizonyította, hogy hű barát, és igenis kedves és legbelül lágyszívű, egyszerűen nem bírom. De ettől függetlenül egy jó karakter.
Robint és Tate-t egyszerűen imádtam, Skyler helyében nem tudnék választani. Bár a szívem talán egy kicsit jobban húz Robinhoz. (Már csak a neve miatt is.)
Összességében tökéletesek a szereplők. Mindenkinek megvan a maga története, személyisége.

Kinézet:
Egyszerűen nincs mit mondanom. Tökéletes. Eltaláltad a csilli-villi fejléc-nuku fejléc közti megoldást. Szerintem egy fejléc, bár mutatós és hangulatos, elvonja a figyelmet a történetről, így én kifejezetten örülök, hogy nincs. Egyedi, kellemes, jó, ahogy van. A menüpontok nevei igazán kreatívak,  de a linkekről én levenném az árnyékot, vagy nem tudom, mi az, mert egy kicsit olvashatatlanná teszi a szöveget.

2016. február 22., hétfő

Új kritikus a csapatban

Halihó!
Ha kíváncsi vagy ki az új kritikus olvass tovább! Készülj fel egy őrült, optimista, örökmozgó búgócsiga, szenvedélyes tánc- és kori rajongó bemutatkozására, akit Rékának (blogger nevén Kamasz Lánynak) hívnak ;)