Egy történet alappillérét nem a cselekmény, a fő szál teszi ki, hanem a karakterek, elvégre velük történnek az események, őket érik megpróbáltatások, így az ő reakciójuk és döntéseik viszik előre az irományt.
Velem már előfordult, hogy kitaláltam az egész sztorit, még néhány részletet is lejegyzeteltem, és mire a valódi kidolgozásig jutottam rájöttem, a történet további alakulása ellentétben áll azzal, ahogy a főszereplő reagálna, és ezzel egy száznyolcvan fokos fordulatot vennék, amivel meghazudtolnám a karakterem személyiségét. Így értelmetlenné vált folytatni, döntenem kellett, a cselekményt, vagy a szívemhez nőtt főszereplőt formázom át.
Elég, ha annyit mondok, a sztori még ma is a fejemben csücsül megvalósításra várva?
Ebben a bejegyzésben leírom, miként tudod legegyszerűbben és legsikeresebben felejthetetlenül beleírni olvasóid fejébe a szereplődet.
Első említendő témám: karakterek formázása ismerősről/rokonról/barátról/sztárról/akiről épp kedved van.
Sokan alkalmazzák ezt az egyszerű, és megjegyzem jól bevált módszert. Elvégre mi sem egyszerűbb, mint fogni egy embert, akit ismerünk, átnevezni, esetleg adni neki egy másik hobbit/életkort/stb. és, ha esetleg megakadnánk csak odamegyünk a személyhez és megkérdezzük: "te mit tennél, ha ez történne veled?" Meg van a válasz, beleírod az irományodba és mindenki boldog. Na de a kritikus lelkek mégsem elégedettek, vajon mit ronthattam el?
1. Ha az adott karakter nem elég... egyedi? Vicces? Áh, megvan. Figyelemfelkeltő.
Ezt a hibát rengetegen elkövetik. Lehet, hogy a valóságban a személy, akiről mintáztad a karaktert vicces, érdekes és a te szemedben egy valódi csoda, de ha ezt nem tudod visszaadni az írásodban, akkor túros buktát sem ér az egész. Ehhez jó tanács, ha egy ideig figyeled a rokont/ismerőst/barátot. (Nem az esténként-benézek-az-ablakán-típusú kukkolásra gondolok, és nem is a belemászok-az-arcába-típusúra.) Figyeld meg, van-e olyan mondat, káromkodás, vicces - vagy épp kevésbé - beszólás, amit sokszor elejt, milyen apró szokásai vannak, amik jellemzőek rá! Ha esetleg nem tudsz róla mindent, akkor kérdezz tőle! Akkor se ijedj meg, ha nem tud a szándékaidról, vagy arról, hogy blogot írsz! Ha barát, fogd arra, hogy valami "Mennyire ismered a barátnődet/tesódat/kiscicádat?"-kérdőívet találtál, és téged ez tökre érdekel (,mert hát kit nem?).
Van a másik eset, mikor vissza tudod adni a személyt, de már ő maga is olyan unalmas, mint a kisujjam, amit még gépelésre sem használok. Ilyen esetekben jobb, ha hagyod is, és inkább alkotsz egy saját magad által kitalált szereplőt.
Természetesen, ha ez a karakter mellékszerepet tölt be, mindaz, amit fentebb leírtam kissé lényegtelenné válik.
2. Rosszul adod vissza írásban
Nos, erre már az előző pontban kitértem egy kicsit, mégis külön figyelmet szeretnék szentelni ennek, ugyanis nagyon sokan nem veszik észre, hogy a karakter, amit formálni akartak eltorzult egy jelentéktelen tényezővé, akinek a szerepét bárki az égvilágon betölthetné. Erre a legjobb módon úgy jöhetsz rá, ha kritikát kérsz (nem célzás volt, nem magamra gondoltam, de ezek az oldalak nem hiába vannak!), vagy, ha a másolt személy követi a blogod, esetleg (!) ha tartod a kapcsolatod az olvasóiddal/kritikus lelkekkel, akik benéznek az oldalra.
Azonban, ha az ismeretségi körödben egy említésre méltó személy sincs, akik szóba jöhetnének, ha karakteralkotásról van szó (megjegyzem: a maga módján biztos mindenki kutyául érdekes, csak ezt néha nehéz észrevenni - lentebb írok erről), esetleg nem érdemesek rá (?), akkor jön a képbe a saját képzelőerő - meg a bejegyzés lényege, vagyis:
Hogyan alkossunk egyedi karaktereket?
Tippek, trükkök, még csak kreativitást sem igényel! Ehhez segítségül hívom az én régi, drága, jól bevált oldalaimat!
Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos is ez a pont. Egy szereplő nem létezhet anélkül, hogy ne lenne valami története a múltjából. Egy apró emlék, valami vicces dolog, amit az egykori barátjával, barátnőjével, kiscicájával csinált.
Ha beleszősz ilyen kis apróságokat, akkor az olvasó közelebb érzi majd magát mind a karakterhez, mind a sztorihoz. Időhúzásnak, esetleg a történet feldobására is remek praktika lehet, beszúrni egy-két villanásnyi emléket. Ez főleg akkor jön jól, ha a történet túl unalmas. Kitalálsz az egyik szereplőd életébe valami traumát, sőt nem is kell feltétlenül szomorú dolognak lennie, mégis a tudat az olvasóban, miszerint nem tud mindent, és várnak rá még rejtélyek, felcsigázza, és ezáltal megjön a kedve a továbbolvasáshoz.
De! Vigyázat, klisék: gyerekbántalmazás, öngyilkossági kísérlet! Már mind túl van tárgyalva. Én értem, hogy a mai fiatalokat (ironikus, hogy én is az vagyok) ez érdekli, és erre van igény, de néha nem árt letérni a járt ösvényről, és elhagyni a csordát, hogy valami sokkal érdekesebbet láthassunk, és mutathassunk.
2. A hobbi, A munka meg a nagy betűs stb.
Sokszor nem is kell gondolkodnunk ezen, ugye? Adott a főszereplő lány, Elisabeth, aki kedves, intelligens, kissé csendes, és nem mellesleg gyönyörűen táncol. Túl egyszerű! Kavarjunk bele!
Itt van Elisabeth, - de hívjuk csak Elsie-nek - kedves, intelligens, humoros, és a kisváros minigolfpályáján dolgozik. Ó! Csak nem valami eredeti? Ráadásul, ha jobban végiggondolod, két legyet ütsz egy csapásra, elvégre megvan a tökéletes helyszín ahhoz a bizonyos első találkozáshoz.
De mutatok még egyet csak, mert belelendültem.
Slade a fent említett kisváros vérbeli, elkönyvelt rossz fiúja. Káromkodik, mindenkire tojik, és egy rockbandában zenél. Várj, én ezt hallottam már valahol! Ja, biztos a több millió ehhez hasonló blog egyikén. Ezt is kavarjuk meg egy picit!
Slade még mindig a város rossz fiúja, de ahelyett, hogy a többi sablonkarakterrel együtt, egy basszgitárt nyúzna, graffitikkel festi tele a lakhelye épületeinek falait. Ám ezek nem ocsmány, rongáló firkák, ezek gyönyörű, mély, és lázadó műalkotások. Senki sem tudja, ki képes ilyesfajta varázsra.
Na, most mondd, hogy nem hihetetlen! Két egyszerű, jellegtelen senkiből, formáltam két fantasztikus, felejthetetlen személyt. Akik még, ha szeretnénk, kapcsolódhatnak is egymáshoz egy nagyon kézenfekvő módon. Elsie meglátja Slade-t egy este, vagy észreveszi, ahogy kigurulnak a festékesdobozok a táskájából, és összerakja a fiú folytonos órai álmosságával. Szörnyen egyszerű volt, nemde?
Persze ez még édeskevés, hogy egy kiforrott karakterünk legyen, de már határozottan egy jó kiindulópont.
Esküszöm, ezt most dobtam össze, de azt hiszem hamarosan tovább is fogom gondolni, hogy egy teljes történetet adjanak ki!
3. "Egyéni kifejezésmód"
Avagy quirk, vagy mellékcselekvés. És akkor értelmét nyeri a fenti megjegyzés, miszerint mindenki érdekes a maga módján, de ehhez nem szeretnék sokat hozzáfűzni, mert itt remekül leírják
magyarul, és az eredeti
angol, amiről a magyar fordítás készült. Itt aztán lehet morzsázgatni, meg vegyíteni a dolgokat, szerintem a legegyszerűbb, és egyben legnehezebb, ha ebbe fogsz bele. Ugyanis úgy adod el a karaktered, hogy azt te magad sem veszed észre, de közben némelyik quirk annyi kreativitás igényel, hogy kileheled a lelked, mire át tudod adni hitelesen. Szóval csak óvatosan ezekkel!
4. A névválasztás
Hallottatok már az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában c. könyvről? A főszereplő srác neve Aristotle Angel. Igen, így hívják. És ez engem kiakaszt, mert tudod van az a szabály a divatban bőt szűkkel, és szűket bővel. Pontosan - na jó nem - ugyan ez van a neveknél is. Ritka nevet átlagossal, átlagosat... amivel akarod. És nem, egyáltalán nem kóser ezt felrúgni. Szóval nem jó, ha a karaktered neve Emma Smith, de a Holland Shanica Igledew sem túl okos választás, mert fogadjunk, hogy mire én ezt a mondatot befejezem, már el is felejtetted.
Legjobb, ha nem ragasz le a Jessica-Hope-Emma-szerű átlagneveknél, de valami egyszerűbbet választasz a Shanicánál, viszont angol családnév választásánál
ezt az oldalt használod. (Ne ijedjetek meg ha a böngésző nem nyitja meg, az oldal nem vírusos, sem semmilyen káros dolog nincs rajta!)
Persze most angol/amerikai neveket hoztam példának, de ez vonatkozik a világ összes országában való névkutakodásra. Tehát a Szabó meg Kovács ideje leáldozott, ideje körülnézni kicsit. Arra viszont külön felhívnám a figyelmed, hogy ha a szereplőd - mit tudom én? - kínai származású, akkor ne akard már betuszakolni a többi angol/amerikai/magyar/afrikai szereplőd közé, és felruházni egy Destiny névvel, mert akkor akár amerikai is lehet. (Persze, ha már a családja régóta ott él, és ő már oda született, akkor lehet, hogy amerikai/angol/kutya tudja milyen neve van, de itt most nem ez a lényeg.)
5. Mit miért, és hogyan?
Talán nem tartozik szorosan az egyediséghez, de ez is egy fontos pontja a karaktereinknek. Ki kell fejtenünk, mit miért, és hogyan tesznek. Nem elég odavetni pár szót, és remélni, hogy az olvasó majd mindent megért. Le kell írnod, hogy milyen úton hozta meg a döntéseit! Meg kell osztanod a te és a karaktered gondolatmenetét, mert különben csak madzagon rángatott bábok lesznek!
A kritikusoknak - és az olvasóknak is - feltűnik, ha valamiből túl kevés van, vagy rossz a minősége. Ezen érdemes gyorsan és hatékonyan javítani, vagy olvasókat vesztesz. A legegyszerűbb megoldás, a kulcsszó a gyakorlás.
Ezen a linken találhattok gyakorlati feladatokat, amik szerintem nagyon beválnak, és rengeteget lehet általuk fejlődni.
6. Tesztek
Én például nem szoktam ilyeneket (
link,
link,
link,
link angolul tudóknak, aztán van
itt még jó pár link angolul) töltögetni, mert általában írás közben jönnek az ötletek, hogy a karakter, hogy viszonyul dolgokhoz, mit gondol róluk, meg milyen a kapcsolata xy emberrel. De azt hiszem érdemes olykor-olykor elővenni ezeket a kérdéseket, és válaszolni rájuk, akár szóban, akár írásban. Higgyétek el kitöltitek és sokkal közelebb fogtok kerülni a szereplőtökhöz, mintha ott ülne mellettetek és súgná az instrukciókat, miközben pötyögsz, így az írás is könnyebben megy majd. Csak előveszed mielőtt leülnél a blogger elé, és átolvasod, utána sokkal egyszerűbb lesz átlényegülni egy, a te érzelmi világodtól teljesen távol álló, tőled teljesen különböző karakterré.
Végezetül szíves figyelmetekbe ajánlom ezt az oldalt -
katt - én személy szerint imádom, és már rengetegszer merítettem innen inspirációt. Jó cikkek vannak fent, némelyik csak fordítás, van ami a lány saját írása, és annak ellenére, hogy ez egy roleplayes oldal, (máig nem tudom, ki játszik ilyet) nagyszerű ötleteket adhat minden bloggernek, és írónak. És ha ott jártok, hagyjatok egy kommentet magatok után, hátha felfigyel rá a szerkesztő, hogy van akit érdekelne még több ilyen írás, mert hát érdekel titeket, vagy nem?
De nekem is lehet kommentet hagyni, vagy szavazni oldalt, a kérdőíves modulban, hogy miről szeretnétek legközelebb olvasni, és én ugyanígy, linkekkel, tippekkel felszerelkezve jövök vissza hozzátok! :)
Ó, és ha esetleg tetszene a kettes pontban kifejtett rögtönzött kis sztori, akkor azt is lehet odalent jelezni!
Ginny
