Az őrző • Kritika

Elnézést kérek tőled, kedves Netra, amiért ilyen sokat késlekedtem. Vissza sem merem nézni az e-mailjeimet, hogy megnézzem, mikor írtál, de remélem kárpótol a kritika.

Amiért igazán hálás vagyok, hogy egy szóval sem panaszkodtál, és követelőztél, amikor más már biztosan megtette volna. Köszönöm! ♥

Igazán jó történet született a tolladból (billentyűzetedből, de lényegtelen), amit örömmel olvastam végig, és rágtam át magam rajta. Én teljes szívemből buzdítalak, hogy folytasd, mert megérné, és ha ez számít, lenne egy plusz olvasód.

És akkor most minden olvasóhoz szólnék pár szót.

Köszönöm, hogy ennyien jelentkeztetek a versenyre, egy kategóriát sem kellett visszavonnom kevés jelentkező jegyében! Köszönöm a feliratkozásokat, és a kedves hozzászólásokat! :) Az oldal lassan két hónapja üzemel, és úgy érzem, sok mindenkinek tudtam már segíteni a fejlődésben, de javítsatok ki, ha tévedek! :)

Az oldal elérhető a képre kattintva:

Cím:

Nem árul el túl sokat, sőt semmit, de egyszerű, könnyen megjegyezhető. Mindenképp jó választás, ha valaki rátalál a blogra, majd el is veszti -, mert ilyen ugye elég gyakran megesik.

Fülszöveg:

Nincs mit kritizálni, vagy javítani rajta, egyszerűen tökéletes. Főleg az az első mondat. Elég ütős, mert megtudhatjuk, hogy a világból, amelyet előtted már oly sokan lefestettek, még lehet valami teljesen új dolgot kihozni. Az én érdeklődésemet mindenképp felkeltette.

Alapsztori és kivitelezés:

Alinát öt éves korában elrabolta egy angyal, és egy kiképzőközpontba vitte, hogy őrzőt faragjanak belőle. A dolga: az emberek védelmezése, a valóság és képzelet világát szétválasztó Fátyol őrzése. Amikor a Fátylon rés keletkezik, Alina feladata helyrehozni a dolgokat.

Mint ahogy a fülszövegnél is említettem, nagyon tetszik, hogy teljesen más megvilágításba helyezed a dolgokat. Például az angyalok a történetedben gyerekeket rabolnak, ami ad nekik valami rémisztő megjelenést.

A kivitelezés talán egy kicsit elnagyolt. Nem hagyod elmélyíteni a dolgokat, és ezért az események túlságosan is gyorsan történnek. Gondolok itt Silas felbukkanására, és a kiméra-támadásra. Néhány helyen pedig kifejthetted volna az egész világgal kapcsolatos tényeket. Például én kíváncsi lettem volna, milyen lény Silas anyja, vagy hogy a démonok bármilyen alakot felölthetnek, vagy mi a faji különbség egy egyes és egy ötös démon között.

Az megfogalmazásod csodálatos, választékosan írsz, és látszik, hogy sokat olvasol, mert nagy a szókincsed.

Helyesírási hibát csak egyet találtam (pontosabban kettőt az egyben), ez egy visszatérő és folyton alkalmazott baki nálad. Egy, a nyolcadik fejezetből hozott részleten megmutatom. 

"-Csak még jobban felszítottam a gyűlöletüket irántad - suttogta elkeseredetten - Basszus!"

A gond rögtön a sor elején kezdődik - kötőjel után szóköz -, majd a közbeszúrt magyarázattal folytatódik - hiányzik egy pont. Helyesen így néz ki:

- Csak még jobban felszítottam a gyűlöletüket irántad - suttogta elkeseredetten. - Basszus!

Ezen kívül egy pár gépelési hiba-hullám vette kezdetét a negyedik fejezettől. Nem sok elírás volt, de ami volt is, azt is ki lehet javítani egy átolvasással még publikálás előtt.  

4. fejezet - Desmond újból varjúvá vált, és miközhen elrepült felette, ...

, már csak el sem borzatszt ez a gondolat...

6. fejezet - elképedt arcot vágva leheltete...

8. fejezet - -Heló Angus, felhívnám rá a fjgyelmed...

Ezek igazán apróságok, én mégis nagyon érzékeny vagyok a helyesírásra. Úgyhogy bocsi, de ezt nem hagyhattam ki! :)

Karakterek:

Legfőképp a karaktereid viszik előre a történetet, és olvastatják a sorokat.

Alinát igazán megkedveltem, a szülei elhagyták őt, ő mégsem pityereg naphosszat, mégis érzékeltetted, hogy szomorú. Ráadásul kitartó, bátor, és nem egy puhány. Egyetlen egy részt nem értettem vele kapcsolatban. A hetedik fejezet elején, mikor a szüleiről gondolkodik, és azt írod "erőt kaptam és feloldozást, hogy végre el tudtam engedni a szüleim szellemét", az valahogy furcsán hatott számomra. Tizenkét év után csak most próbálja ebből a szempontból szemlélni a dolgokat? Ráadásul egyből feloldozásról, és elengedésről beszél?

Desmond hozza számomra a mókát és a nevetést a történetbe. Egyszerűen imádom már a legelső színre lépése óta.

Silas most még egy kicsit ismeretlen, új és még barátkozunk, de ha folytatod a blogot (:D) biztos valami jó sül ki ebből is. És még egy megjegyzés, meglépted, hogy az egyik szereplőd sárkány. Ilyet még nem olvastam, bevallom, de nagyon érdekel, és esetleg írhatnál erről többet.

Celia és Brandon a töltelék szereplők, egyenlőre így érzek. Nagyon aranyosak, és tetszik, hogy ellentétei egymásnak, de őket is mélyíteni kéne, és egy kicsit többször összefutni velük a sztorit olvasva. Bár az eddigi nyolc fejezetben pont elégszer tűntek fel.

Összességében vérbeli bábjátékos vagy, az az érzésem. Olyan, akiről tudjuk, hogy ott  van, de annyira jól csinálod, amit csinálsz, és annyira érdekesek a szereplőid, hogy mintha csak maguktól mozognának. Zsinórokat nem látok.

Kinézet:

Kifejezetten tetszik, hogy a fejléc nem olyan összemosott képek halmaza, mint amilyet minden második blogon látni, hanem van benne egy kis kreativitás és fantázia. Egyedül a háttér az, ami zavar. Túl sötét, és nem passzol a fejléchez. Nem vagyok túl jó ilyesmiben, így én inkább fehéret, vagy valami kékesebbet javasolnék.

És a Menü modult megcserélném a Fülszöveggel, hogy, aki odatéved, az hamar megtalálja, vagy épp - esetemben - ne hagyja figyelmen kívül szeleburdiságában.

Ginny