The Secrets of the Forest • Kritika

  Mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretném megköszönni minden egyes feliratkozónak a feliratkozást! Nagyon sokat jelent, és mindig örömmel tölt el, mikor látom, hogy még egy embert érdekel a munkám. Köszönöm! <3
  És akkor jöjjön, aminek jönnie kell! A kritika.
  Nagyon sajnálom, amiért ilyen sokat késtem ezzel, de ezúton is köszönöm neked a megértést. Egy kicsit sokáig tartott feldolgozni a két évados történeted, amivel mellesleg egy ideje már szemezgetek. De itt vagyok, kész vagyok, és remélem, tudtam segíteni! :)

Az oldal elérhető a képre kattintva:

Cím:

Könnyen megjegyezhető, nem is rövid, nem is olyan hosszú. Pont el lett találva.

(Csak egy tipp: a beállításoknál a blog címét állítsd át úgy, hogy a secrets és a forest szavak nagy kezdőbetűvel legyenek! Tényleg nem fontos, nem zavaró, mégis... ez úgy lenne helyes.)

Fülszöveg:

Nagyon jól eltaláltad a tartalom indítását. Gördülékeny, nem szájbarágós, felkelti a kíváncsiságot, de (!) helyesírási hiba rengeteg van benne. rossz helyre tettél vesszőket (az elhagyva után nem kell vesző, a költöznöd után viszont annál inkább), a gondolatjelek után és elé nem raktál szóközt, ráadásul egyik helyen hosszabb a gondolatjel, mint a másikon, és a Donovanok, helyes többesszáma Donovanek, ugyanis fonatikusan leírva: donoven, amit ha ragozunk donovenek lesz.

Alapsztori és a kivitelezés:

Az alapsztori szerint Elena Tisdale elköltözik Londonból ősei ír birtokára. A kastélyban tudomást szerez üküknagyanyja rejtélyes haláláról, és természetesen érdeklődni kezd a legenda iránt.

A történet alapja igazán kíváncsivá teszi az embert, de olyan kliséket követtél el már rögtön az első fejezetben, ami egy kicsit visszafogta a lelkesedésem. Például: Elena az üküknagymamája szobáját kapta lakhelyül (ki hitte volna?), aztán az anyukája barátnőjének a lánya épp annyi idős, mint Elena. Tudom, ezek olyan hibák, amiken már nem lehet javítani, és már két évesek, ha jól látom, mégis úgy gondoltam, megemlítem, legalább csak magamnak, hogy lássam, honnan indultál, és hova fogsz eljutni. Dollivan, a történet helyszínéül szolgáló ír kisváros története igazán megfogott, jól ki lett találva.

A második évad részeiben (, amennyibe én beleolvastam) nagy fejlődés mutatkozik a fogalmazásod terén. Bővebbek a leírások, hanyagolod a kliséket, Ezt mindenképp örömmel láttam.

Találtam egy hibát, amit rendszeresen elkövetsz ez pedig a párbeszédek helyesírása. Mutatok egy példát, még az első évad ötödik fejezetéből

"- Akkor isten hozott Dollivanban. –mondta kedvesen. – És... hogy tetszik itt eddig?"

Az első mondat után nem kell pont, ha hozzáfűzöl valamit a párbeszédjel után pedig hiányzik a szóköz. Tehát helyesen:

– Akkor isten hozott Dollivanban – mondta kedvesen. – És... hogy tetszik itt eddig?

A párbeszédjeleket illetően; vagy használd őket mindig, vagy soha többé.

Én ezt visszamenőleg javítanám, hogy aki most kapcsolódik a történetbe, egy szép, helyesen írt szöveget találjon.

Karakterek:

Rengeteg karakterrel dolgozol, ami egyáltalán nem baj, de tudnod kell kezelni őket. Olyan tulajdonságokat, mellékcselekvéseket kell adnod nekik, amik segítségével megkülönböztethetővé válnak és emlékezetessé! Több apró részletet vigyél a szereplőidbe, teremts pillanatokat, amelyekben egy kicsit átlagosnak tűnhetnek! Menjenek kávézóba, moziba, csináljanak őrültségeket! Ettől az olvasó közelebb érzi majd magát a történethez.

(Sok ihlettel gazdagodhatsz, ha benézel IDE.)

Kinézet:

Már nagyon régóta ez a designod, nemde? Ezzel persze nincs semmi baj, hiszen egy jó külső örökre szól. Kifejezetten tetszik a fejlécen, hogy nem tűzdelte tele a készítője oda nem illő pókhálókkal, meg fodrozódó víztükör képével.

Egyedül egy dolgon változtatnék. A könyvborítót a fülszöveg végére tenném, mert sokkal világosabb, mint az oldal, és elvonja a figyelmet a fejlécről.

Ginny