Elátkozott hercegnő • Kritika

Sziasztok!

Újra itt, végre tavaszi szünet, és kipihenhetünk minden fáradalmat. Remélem jól telik majd számotokra, és eléggé feltöltődtök energiával, hogy nyárig már fél lábon kibírjátok. (Na jó, tudom, hogy ez úgysem fog  összejönni, de próbálkozni lehet nem?)

Ma talán hozok még egy kritikát, hogy jó napja legyen mindenkinek, és kicsit felpörgessem a limit-listám.

De nézzük is a mai jelöltünket Alexandra G. Summer blogját, az Elátkozott hercegnőt.

Ginny

Az oldal elérhető a képre kattintva

Cím:

Ahogy meglátom, egy óriási klisé ugrik be. Kliséhegyek, pontosabban. Egy rakat hercegnős történettel lehet találkozni mindenhol, az elátkozottakból meg aztán még annál is több van. Egy hercegnőről szóló történetnek is biztosan lehet ennél érdekesebb címe is. De ha nagyon ragaszkodsz ehhez esetleg alcímként is megjelenítheted, hogy aki meglátja egy hirdetésed, vagy rákattint a blogra mégis csak tudja, miről lesz szó, még az is egy jobb megoldás ennél.

Fülszöveg:

Alapjában a titokzatos fülszövegek rettentő csalogatóak egy olvasó számára, főleg azoknak, akik imádják a fantasykat. A te fülszöveged azonban inkább homályos, mint titokzatos. Az információ mennyisége rendben van, de teljesen felesleges, amit kapunk. Ezt a mondatot: „Sorsának elfogadásában édesanyja, Anelie és a nagyszülők, Agnethe és Karl mindenben segítik, támogatják.” sokkal egyszerűbben el lehetett volna intézni. Például: Sorsának elfogadásában édesanyja és a nagyszülők segítik. Egy fülszövegben az embert nem az izgatja, kit hogy hívnak. Anya, nagyszülők, pont. Ezen még finomítanod kell, hogy adj is valami infót, és közben titokzatos is maradj.

Alapsztori és kivitelezés:

Ailana, a 17 éves müncheni lány el van átkozva, ha megszólal, egy szerette meghal. Nem ismeri az apját, de amint eldönti, hogy felkutatja, szörnyű álmok kezdik kínozni, és egy ismeretlen alak zaklatni kezdi.
A történet alapja még nem is olyan rossz. Érdekes dolgokat lehetne kihozni belőle, és személy szerint el tudnám képzelni, hogy Ailana egy teljesen másik világba csöppen esetleg valami varázslényekkel teli világba.
De ahogy látom, te egy teljesen másik irányba indultál. Afelé, hogy elrontod a történetet.
Kicsit nehéz összeszedni a gondolataimat, mert alapvető, logikai buktatók vannak itt elrejtve, amit az olvasó valószínűleg rögtön kiszúr, de neked le sem esik. Nos nézzük.
Ailana és tulajdonképpen az összes reakciója bizonyos helyzetekben teljesen irracionális. Csak hogy mondjak egy példát: a második fejezetben indul ugye a zaklatás (, ha jól emlékszem) egy cetlivel, amin ez áll: „Remélem jól szórakoztál az álmodban. Találkozunk még.” És most gondolj bele, képzeld magad Ailana helyébe. Felébredsz egy borzalmas álomból, és kimész a fürdőbe, hogy felfrissítsd magad, de szembejön veled egy ilyen tartalmú papír. Nem az az első, a leglogikusabb, ha kiakadsz? Én személy szerint rohannék a rendőrséghez, de minimum anyámhoz. De Ailana csak így "nyilatkozik": Elhessegettem minden zavaró tényezőt és vidáman mentem le reggelizni.
Vidááman?! Megőrült, mint te. Nem a zaklatóját kéne bezárni a dutyiba, hanem a csajt, ha ilyen hülye, már bocsánat.
Aztán volt még egy pár ilyen helyzet, amikor egyszerűen nem fogtam fel, hogy lehet valaki ilyen aberrált, hogy zaklatják, követik, elrabolják az anyját, megölik a barátnőjét, de ő csak szinte ül, és azt mondja: Ez van. Éhes vagyok, van Nutella?
De voltak más kaliberű logikai hibák is, például:
-Guten Tag. Bitten eine Raspberry Blended Juice und ein Caffé Mocha. (4. fejezet)
Németet tanulok, és tök jó ötlet, hogy bevonod a nyelvet a sztoriba, de ne így. Olvasom a magyar szöveget, és egyszer csak "Guten Tag...". Olvastál már amerikai blogot, amiben angol mondatok voltak? Én sem. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy ez a "Guten Tag..." kezdetű mondat hajnali kettőkor hangzott el. Erre a mondatra még visszatérek.
Felesleges részek (szintén 4. fejezet):
-Elmondanátok, hogy mégis mi a jó francon röhögtök?-förmedt ránk.
-Nézz tükörbe dárga.-ütöttem be, már amilyen könnyen sikerült.
Megfogta a táskám, kivette a tükrömet és egy hatalmas sikoly keretében rohant ki a kávézóból.
Tök jó, hogy vicces részeket is írsz bele, és ezzel feldobod a történetet, de ez teljesen felesleges rész volt. Betűpazarlás, mikor egyébként is rövidek a részek. Na erről majd később még szó lesz.
Sehogy sem összefüggő szöveg (5. fejezet):
Tisztában vagyok azzal, hogy ő nem szereti a tömegközlekedést, hiszen álmodozó volt mindig is. Titkon bízik abban, hogy ő egy hercegnő, akit a királysága védelmében száműztek az országából.
Miért ne akarna valaki felszállni a buszra, ha azt hiszi egy hercegnő?? Ráadásul 17-akárhány évesen milyen gyerekes felfogás ez. Ismét csak felesleges, és még unszimpatikussá teszi a karaktert is.
Remélem érted mire célzok, nem megbántani akarlak, de ezek a legalapvetőbb hibák, amit egy történetben egyszerűen nem lehet elrontani.
Máris regényt írtam, de még közel sincs vége, mert helyesírási hibákat is találtam.
Nem tudom melyik fejezetben találtam már ezeket, de kimásoltam, és remélem, hogy így kiemelve te is látod a hibát:

Csak mond meg Diannak ne beszélje neked a sok hülyeséget.

Mindennap a trollokat mondja meg az ilyeneket..
Nem csak a mondatszerkezettel van a baj, de ha jobban megnézed a második mondat után két pont van. Azt nem én tettem oda. Tehát helyesen:
Csak mondd meg Diannak, hogy ne beszéljen neked hülyeségeket.
Minden nap trollokról beszél, meg ilyenekről.
Vagy ha nem akarsz szóismétlést, ami szintén sokszor előfordult:
Minden nap a trollokat hozza fel, meg az ilyesmiket.
Idő keverése a negyedik fejezetben:
Átadtam magam a zenének és mozogtam a ritmusra. Egyszer csak két kéz fonódik a derekamra.
Épp a némettanárom mondja mindig: Van pénz, vagy volt pénz? Nem mindegy.
Ismét csak előveszem a Guten Tag-os mondatot. Párbeszédben, de máshol is, kötőjel után szóköz! Ne felejtsd el!
És, ó, most jönnek a kedvenceim:

2. fejezet - késésbe voltam -, még kevésbé magyarosan: késésbe vótam -, magyarul: késésben voltam
3. fejezet - két órát ültünk a házba - helyesen a házban
Nem tudom jobban kifejezni, mennyire utálom, ha valaki lehagyja az n-betűt a szó végéről. Csak... Ne. Jó? Inkább ne.
A részek rövidségéről, és azok tartalmának mennyiségéről már nem is beszélek. Mert tudod mit, ha nem lenne ennyi helyesírási, és logikai hibád, nem zavarna annyira, hogy a bejegyzések kb. 5 perces olvasásnak se felelnek meg.
Szerintem fogadj bétát, és együtt rágjátok át magatokat az egészen, mert ebből lehetne jó történet.

Karakterek:

Ailana számomra rettentően unszimpatikus. Rosszul reagál a helyzetekre, rossz döntéseket hoz, kötözködik Lamberttel a semmin. Nem jött be. Csak úgy, mint Dian, akinek a halálán személy szerint nem sajnálkoztam. Eggyel kevesebb baj.

Lambert volt egyedül az, akit egy kicsit esélyesnek láttam arra, hogy megszeretem. De a részek olyan rövidek, és semmi tartalom nincs bennük, így esélye se volt, hogy egy kicsit belopja magát a szívembe.
A karakterek papírból vannak. Teljesen egysíkúak. Semmi háttérsztori, vagy elképzelés a jövőről, a jelenről meg már ne is beszéljünk. Nincs személyiségük, egyszerűen. Ezen dolgozz, mert olyan egyszerűen fel lehet dobni a történtet azzal, ha egy részben például elmeséled, hogyan ismerkedett össze a három jó barát. És ezzel még a rész is hosszabb lett.

Kinézet:

Alapjában véve a fejléc nagyon szép, imádom. Nem igazán értek az ilyenekhez, de szerintem mindenképp előnyére válik, hogy nincs ezer, meg egy összemosott kép a háttérben.

A fejléc melletti menüpontokat jó megoldásnak tartom, mert nem az oldalmodulokba zsúfoltál be mindent, így az olvasónak nem kell ezer évig görgetnie lefelé, vagy kutakodni a számára felesleges infók közt.

A bejegyzés formázásában vannak drasztikus hibák. Egy csomó helyen fehér a szövegszín, és ez iszonyatosan rontja az összképet. Ha másik oldalról, vagy akárhonnan másolsz valamit, azt javaslom, a bejegyzés írásánál a fenti ikonok közt megtalálható formázás eltávolítása gomb csodákra képes, pont mint a sorkizárt.

És ha már olvashatóság, akkor beszéljünk Ailana álmairól, amiket szépen kisebb, dőlt betűkre szedtél. Abszolút nem előnyös. A szemem majd kiesett mire végigolvastam egy bekezdésnyi agóniát.

Az oldal színei egy kicsit már kevésbé jönnek be. Túl sötét, és egyébként is, milyen szín ez? Nem akarok csúnyát mondani, de erre semmiképp sem mondanám, hogy kellemes hangulatot áraszt. A blogunk kinézetének mindig tükröznie kell a történet hangulatát, de közben ne felejtsük el szem előtt tartani, hogy rengeteg olvasó a design, a színek, a harmónia alapján fogja eldönteni, érdemes-e maradni, hiába van egy tucat rózsaszín-habos-babos, meg fekete-totál-depi blog.

Összegezve, nem szükséges design-t váltani, de használj több fehéret, és kevesebbet ebből a (libakaki) színből. Számomra egyáltalán nem kellemes olvasni sem, és nézni sem.